A nárcizmus vagy a nárcisztikus kifejezést gyakran használjuk a köznyelvben minősítésként vagy negatív jelzőként. A megjelölés egyre elterjedtebb a hétköznapi szóhasználatban, szinte mindenkinek van egy nárcisztikus ismerőse, vagy családtagja. Előfordulhat ugyanakkor, hogy elfogultan vagy könnyelműen fogalmazunk és ítélkezünk, amikor a nárcisztikus személyiségzavar diagnózisával ruházunk fel olyan embereket a környezetünkben, akiknek a viselkedése számunkra nem tűnik elfogadhatónak.
A nárcizmus diagnózisa
A nárcizmus fogalma egyszerre van jelen a pszichológiában illetve a pszichiátriában és a köznyelvben. Diagnosztikus szempontból személyiségzavart jelent ám ennek megítélésére kizárólag a szakemberek hivatottak.
Amennyiben az ismerősünk valóban nárcisztikus személyiségzavarban szenved, sajnos nem biztos, hogy az illető szakemberhez fordul a problémájával, illetve aktív részesévé válik a terápiának.
A nárcisztikus személy legtöbbször nem vállalja a szembenézést önmagával, mert az túlságosan fájdalmas lenne számára. A problémáiért inkább a környezetét okolja. Ha el is jut terápiára, gyakran nem elégedett a terapeutával és nem elég motivált az együttműködésben.
A nárcisztikus személyiség jellemzői
Értéktelenség
A nárcisztikus személyiségű ember legbelül értéktelennek és semmirekellőnek érzi magát, mely szégyennel és fájdalommal tölti el. Nem érzi magát szerethetőnek, ugyanakkor rendkívüli módon vágyik a külvilág szeretetére és elismerésére. Úgy ítéli meg, hogy nem mutathatja meg másoknak az igazi énjét, inkább szerepek mögé bújik, álarcot visel. Gyakran önmaga előtt sem vállalja fel magát.
Felsőbbrendűség
Annak érdekében, hogy elnyomja magában az értéktelenség érzését és elleplezze a külvilág előtt a sérülékenységét, a nárcisztikus személyiség túlkompenzál. A nárcizmus jellegzetes megnyilvánulása a felsőbbrendűség érzés. Az ilyen ember hajlamos az érdekeit könyörtelenül mások érdekei fölé helyezni, és feljogosítottnak érzi magát arra, hogy kitűntetett bánásmódban részesüljön.
Túlzott kritikusság
A nárcisztikus személy rendkívül kritikus lehet önmagával és a külvilággal szemben. Hibáinak azonosításakor hajlamos lehet önostorozásra és bűntudatra. Amennyiben túlságosan gyengének érzi magát ahhoz, hogy saját maga előtt feltárja a hiányosságait, épp ellentétes módon viselkedik. Ebben az esetben nem tűri a kritikát, mivel a hiányosságai lelepleződése elviselhetetlen lenne számára. Hogy a traumától megkímélje magát, önmaga helyett a külvilág felé fordul kritikus szemmel. Tökéletes pontossággal veszi célba mások gyenge pontját és leplezi le hiányosságaikat.
Elismerési vágy
A nárcizmus egyik legismertebb jellemzője az elismerési vágy. A dicséret, a figyelem és a csodálat utáni sóvárgás válik a viselkedés motorjává. Az ilyen ember számára fontos a megfelelő társadalmi státusz elérése, a karrier és a hatalom. Az esetleges kudarcok frusztrációt váltanak ki belőle.
Bizalmatlanság
A nárcizmus nyomasztó belső magány és meg nem értettség érzésével társul, mely gyakran a külvilágba vetett bizalmatlansággal párosul. Az illető személy gyanakvóan figyeli a környezetét és önvédelme érdekében igyekszik a legrosszabb eshetőségre is felkészülni. Nem bízik az embertársaiban, és inkább előbb támad, mint hogy őt érje támadás.
A nárcizmus hatása másokra
A nárcisztikus viselkedés romboló hatással van a környezetére. A nárcizmus elsődleges elszenvedője legtöbbször a szűk család illetve a közvetlen munkatársak, beosztottak.
A nárcisztikus uralja a kapcsolatait, kontrollálja és kihasználja a környezetében lévő embereket. Képes a rendkívül megnyerő viselkedésre, hogy mások bizalmába férkőzzön és kivívják azok elismerését. A párkapcsolataikban idealizálják a másik személyt vagy, amennyiben csalódást okoz a számukra, leértékelik őt.
Kálmán Judit, pszichológus – Online pszichológiai tanácsadás
Telefonszám: +36 70 254 5482
E-mail cím: info@homepszichologus.hu