Önsajnálat mögé bújva rengeteg időt vesztegethetünk el, anélkül, hogy a problémáink megoldásában előrejutnánk. Ha áldozatként tekintünk magunkra, és a sebeinket nyaldossuk, gátoljuk magunkat a fejlődésben.
Az önsajnálat jellemzői
Sokan érzik úgy magukat, mintha a világ összeszövetkezne ellenük, és emiatt bármibe kezdenek, balul sül el. Kudarcaikért elsősorban a külvilágot okolják. Kiszolgáltatottnak érzik magukat, és képtelennek arra, hogy elmozduljanak a holtpontról.
Ábrándozás
Ha tehetetlennek érezzük magunkat, hajlamosak lehetünk arra, hogy az erőfeszítéseket igénylő, valós cselekvés helyett az ábrándjainkba meneküljünk. Ilyenkor egy idealizált világot képzelünk el önmagunk számára. A vágyaink gyakran irreálisak lehetnek, így elérésükre képtelennek érezhetjük magunkat. Ha túl nagy a különbség a jelenlegi állapot és a vágyott állapot között, az elkedvetlenít minket és aktivitás helyett passzivitáshoz és önsajnálat érzéséhez vezet.
Bűnbak keresés
A passzivitás egyik gyakori kísérője, hogy tehetetlenségünkért másokat hibáztatunk. Ha úgy látjuk, hogy a gondjaink megoldását elsősorban rajtunk kívül álló okok nehezítik, felmentjük magunkat a cselekvés alól. Ilyen szemszögből nézve nem találunk olyan területet, amin változtathatnánk, és ezzel megfelelő ideológiát szolgáltatunk magunknak a tétlenkedéshez.
Düh
Ha a problémáinkért másokat hibáztatunk, a tehetetlenség érzését harag kíséri. A tehetetlen düh egyike a legfojtogatóbb érzéseknek. Ha ezt az érzést magunkba zárjuk, belülről emészt fel minket, és gondterheltté, frusztrálttá válunk a hatására. A mardosó düh enyhítésére megoldásként gyakran a ventilálást, az érzelmeink kibeszélését választjuk. Ilyen módon pillanatnyilag megkönnyebbülést érezhetünk, de a problémánk gyökér okát továbbra sem oldottuk meg.
Csodavárás
Ha a problémáinkat külső tényezők számlájára írjuk és a lehetséges megoldások keresése helyett a passzivitásba menekülünk, amivel tovább tetézzük az önsajnálat érzését. Ilyenkor kézenfekvőnek tűnik, hogy rajtunk csak a “csoda” segíthet. Tuti módszereket keresünk, melyek segítségével a gondjaink egy csapásra megoldódnának, de gyakran csalódnunk kell ezekben az eszközökben. A kudarcot elkeseredés és reménytelenség érzése kísérheti.
Hogyan küzdhető le az önsajnálat?
Önmagunkba vetett hit
Az önsajnálat legbiztosabb ellenszere, ha megtanulunk hinni magunkban. Természetesen a nézőpontváltás nem megy egyik napról a másikra. Időre van szükség ahhoz, hogy a korábbi, és megszokottá vált, téves megküzdési mechanizmusainkat megtanuljuk hatékony eszközökkel helyettesíteni.
Az önmagunkba vetett hitünk illetve önbizalmunk megalapozása felé vezető úton az első lépés, ha sikerül felfedeznünk az erőforrásainkat, melyekre alapozhatunk.
Az erőforrásaink azonosítása
A reális önismeretünk segíthet minket abban, hogy azonosítsuk azokat a készségeinket és képességeinket, amelyekre támaszkodhatunk.
Az önismeret fejlesztése egész életünkön át tartó folyamat. Minél több élethelyzetben próbáljuk ki magunkat és minél több kapcsolatban tart nekünk tükröt a környezetünk, annál reálisabb képet szerezhetünk önmagunkról.
Koncentráljunk a jelenre
Ha nem a múltbéli sebeinkre összpontosítunk és nem a jövő kilátástalansága köti le a figyelmünket, több lelki energiánk marad arra, hogy a jelenünk dolgaival foglalkozzunk. Ilyen módon az önsajnálat helyett átválthatunk egy sokkal aktívabb üzemmódba. Ugyanakkor legyünk türelmesek magunkkal szemben. Ne várjunk azonnali csodát, és elégedjünk meg az apró előrelépésekkel is. Törekedjünk arra, hogy a részsikereket azonosítsuk, és ezekből önbizalmat merítve haladjunk tovább a megkezdett utunkon.
Kálmán Judit – Online pszichológus – Online pszichológiai tanácsadás
Telefonszám: +36 70 254 5482
E-mail cím: info@homepszichologus.hu
0 Comments
1 Pingback