A szakítás feldolgozás időigényes folyamat. Türelmesnek kell lennünk magunkkal és időt kell hagynunk arra, hogy eligazodjunk a saját érzéseinken és készen álljunk egy új kapcsolatra.
A szakítás feldolgozás szakaszai
Egyénileg változó, hogy kinek mennyi időre van szüksége az újrakezdéshez, de az elengedés folyamatában a legtöbb ember hasonló érzésekkel és dilemmákkal küzd meg. Egy szakítás után szinte mindenki ugyanazokat a kérdéseket teszi fel magának, függetlenül attól, hogy melyik fél hozta meg előbb vagy mondta ki a döntést. A “Hol rontottam el?” vagy “Miért nem voltam elég jó neki?”, ösztönösen felvetődik azokban, akiket elhagyott a párjuk. Az önmarcangolástól, önvádtól vagy a bűntudat érzésétől hosszú út vezet a megértésen keresztül az elfogadásig és az újrakezdésig. Az érzéseink elfojtásával meg lehet ugyan spórolni ezeket a stádiumokat, de ha a szakítás során nem tesszük fel és válaszoljuk meg magunknak a szükséges kérdéseket, a sérülésünk feldolgozatlan marad.
A gyász érzése a szakítás feldolgozás során
Minél váratlanabbul ér minket egy szakítás, annál felkészületlenebbül álunk a veszteség előtt. Fájdalommal tölt el minket, ha hirtelen, szinte az egyik pillanatról a másikra eltűnik az életünkből az az ember, aki korábban szinte a másik felünk volt. Természetes dolog, ha ilyenkor erőteljes szomorúságot vagy elkeseredettséget érzünk, mely érzések helyét, a gyász folyamatához hasonlóan idővel az üresség és kedvetlenség érzése veszi át.
Hasonló érzéseket élhetünk át akkor is, ha van időnk felkészülni az elválásra, ám ebben az esetben általában hosszabb ideig de kevésbé intenzíven élhetjük át ezeket a gyötrő érzéseket.
Az elválás során mindkét fél gyászol, de érzéseik természetszerűen nem feltétlenül azonosak. Az, aki meghozza a szakítás döntését, feltehetően már huzamosabb ideje szenvedésnyomást él meg a kapcsolatban, és megpróbál megoldást vagy kiutat keresni a problémájára. A kilátástalanság vagy elkeseredettség érzését már azelőtt érzi, hogy végső elhatározásra jutna. Az ő esetében a szakítás megkönnyebbülést és reményt hozhat, ha az életét ilyen módon rendeződni látja.
Önmarcangolás vagy a tanulságok levonása
Egy kapcsolatban a harmónia felbomlását legtöbbször a két fél közösen idézi elő. Nehéz utólag kibogozni, hogy ki vagy mi okozta a problémát, mely végső soron a szakításhoz vezetett. Ha így gondolkodunk, elkerülhetetlenül az önvádhoz vagy a másik fél okolásához jutunk. Az ilyen jellegű feldolgozás tovább mélyítheti a sebeket és további negatív érzéseket (harag, düh és féltékenység) szülhet.
Célravezetőbb, ha az önmarcangolás vagy a bűnbak keresés helyett inkább a tanulságok levonására törekszünk. Mindehhez legtöbbször szükségünk van egy objektív, kívülálló szakemberre, aki segít minket abban, hogy helyzetünket és a szakításhoz vezető utat kívülről szemléljük. Sokan a rokonaik vagy barátaik segítségét kérik a szakítás feldolgozása során, de ezekben az esetekben a szeretteink elfogultsága szinte elkerülhetetlen módon megakadályozza a tisztánlátást.
A megértés és az elfogadás folyamata
Ha valóban tisztán szeretnénk látni, érdemes a figyelmünket a szakításhoz vezető folyamatra irányítanunk. Ne azt keressük, hogy ki hol hibázott, hanem inkább azokat a fordulópontokat próbáljuk felidézni, ahol a probléma megmutatkozott. Nézzük meg, hogy mi működött és mi nem a kapcsolatunkban. Gondolkodjunk el azon, hogy a kritikus időszakokban milyen megoldási mechanizmusokat alkalmaztunk, és milyen sikerrel.
Törekedjünk arra, hogy minél objektívebben nézzünk magunkra és a viselkedésünkre. Idézzük fel az emlékeinket tényszerűen. Kérdezzük meg magunktól, hogy mi történt, illetve mit tettünk akkor és mit tennénk, ha most kerülnénk hasonló helyzetbe.
Továbblépés és újrakezdés
Akkor tudunk továbblépni a szakításunkat követően, ha megértettük, hogy mi történt velünk é levontuk a szükséges konzekvenciákat. A feldolgozás folyamata akkor ér véget, ha ismét képesnek érezzük magunkat a boldogságra és az önálló életvezetésre. Ha képesek vagyunk arra, hogy örömöt találjunk a mindennapjaink és önmagunkra mint értékes és egyedi entitásra tudunk tekinteni. Mindez nem azt jelenti, hogy el kéne zárkóznunk a párkapcsolat létesítésétől. Ha értjük, hogy mi és miért történt velünk, nem kell önvédelemből távol tartanunk magunkat az ismerekedés lehetőségétől.
Nem jó megoldás ugyanakkor, ha a magánytól való félelmünkben kapcsolatból kapcsolatba menekülünk. Nem szükséges elhamarkodva választanunk és aránytalan kompromisszumokat kötnünk.
Kálmán Judit – Online pszichológus – Online pszichológiai tanácsadás – Szakítás feldolgozása
Telefonszám: +36 70 254 5482
E-mail cím: info@homepszichologus.hu