A konfliktus természetes, elkerülhetetlen velejárója az életünknek. Legtöbbször nem is tudatosodik számunkra, hogy konfliktushelyzetben vagyunk. Ha kellemetlenül érezzükk magunkat valamilyen oknál fogva, igyekszünk “túltenni” magunkat a problémán és továbblépni, anélkül, hogy elgondolkodtunk volna azon, hogy mi okozott számunkra lelki problémát. 

konfliktus

Mi a konfliktus?

A konfliktus állapotjelzései az érzéseink, amelyeket az adott konfliktushelyzet során átélünk. Ilyen érzések lehetnek például a düh, a szomorúság, a bizonytalanság, a fájdalom vagy a tehetetlenéség. 

A mindennapi konfliktusaink többnyire a személyes kapcsolataink során keletkező nézeteltérésekből, érdekkülönbségekből fakadnak. Ilyenkor az egyezkedés során általában az egyik fél a másik fölé kerekedik, és sikeresen érvényesíti az érdekeit, míg a másik fél enged, behódol az erősebb akaratának. 

Hasoknlóképp konfliktus játszódhat le az egyén lelkivilágában, belső vívódásaink során. Mindenki tapasztalta már az érzést, amikor valamit szeretne megtenni, de a lekiismerete mást diktál, esetleg kényelmi vagy egyéb szempontból dönt végül eltérő módón. Ha valaki nem rendelkezik kiforrott lelkiismereti rendszerrel, azt általában nem kínozza lelkiismeretfurdalás, jól érzi magát a bőrében, viszont a környezete szenvedhet a magatartásától.

Konfliktuskezelés és pszichoszomatika

Ha huzamosan vagyunk vagy élünk konfliktushelyzetben, igyekszünk elterelni a gondolatainkat és nem gondolni a kellemetlenségre. Megpróbálunk megfeledkezni az egészről és nem tudomást venni róla. Ilyenkor előfordulhat hogy elnyomott vágyaink testi tünetek formájában, például fájdalomként vagy pánikbetegségként törnek utat maguknak. Ez a test lázadása, így követeli rajtunk a változást a szervezetünk.

Ha testi tüneteink hátterében lelki okokat sejtünk, próbáljuk megtalálni a gyökérokot, és felfedezni, hogy valójában mi bánt minket. Az önvizsglátal és a belső feszültségeinkkel való megküzdés egyik  hatékony módszere például az autogén tréning.

Eredménytelen konfliktuskezelés

Ha a konfliktust két egymással szembenálló fél érdekellentéte okozza, gyakran előfordul, hogy a végkifejlet a dominánsabb akarata szerint alakul, míg az elnyomott fél behódol. 

Ha az illető gyakran marad alul az érdekérvényesítésben, törekedni fog arra, hogy elkerülje ezeket a kudarchelyzeteket, és konfliktuskerülővé válik. 

Tartani fog a konfliktushelyzetektől, és miközben folyamatosan arra törekszik, hogy kitérjen a konfliktushelyzetek elől, szorongás tölti el. Nem ad hangot igényeinek, sérelmeit lenyeli, de mivel megemészteni nem tudja őket, pszichoszomatikus betegségek formájában üzeni meg a külvilágnak a lelki baját.

Szembenézés a konfliktussal

Belső lelki konfliktusainkkal való megküzdésünk csak akkor lehet sikeres, ha képesek vagyunk felfedni magunk számára, hogy mi a bajunk. A tudatsítás során azonban gyakran veszélyes vizekre kell eveznünk, hisz ilyenkor szembe kell néznünk az esetleges tökéletlenségünkkel, téves döntéseinkkel, gyengeségeinkkel. Erre nem mindenki érzi felkészültnek magát, hanem inkább a homokba dugja a fejét. Ha a problémát kizárólag a környezetünkben keressük, az önbecsülésünk megvéd minket attól, hogy hibásnak érezzük magunkat bármiben is. Ilyenkor a bajainkért másokat teszünk felelelőssé, és ha megtaláltuk a megfelelő bűnbakot, megkönnyebülve érezzük magunkat. A bűnbakképzés átmeneti megkönnyebbülést hoz, de a problémát nem oldja meg. Nem jelent érdemi megküzdést a problémával.

Akár belső, akár személyközi konfliktusról beszélünk, a konfliktuskezelés lényege a probléma megértésében rejlik. 

Először meg kell vizsgálnunk, hogy miről is van szó, mi okozza a problémát. Át kell gondolni, hogy milyen lehetséges megoldási módok lehetségesek az adott helyzetben, és ezek milyen módon elégítenék az ellentétes igényeket. 

Ha tisztáztuk a szükségleteket, belekezdhetünk a megvalósításba, és a tettek mezejére léphetünk. Egy személyközi konfliktus megoldása során csak akkor lehetünk sikeresek, ha fel tudjuk vállalni érzéseinket és igényeinket, és képesek vagyunk ezeket egyértelmű formában és megfelelő kommunikációs stílusban közölni a másik féllel. Halgassuk meg a másik oldalt is, és törekedjünk arra hogy a beszélgetés végén mindkét fél győztesnek érezhesse magát.

A bejegyzést készítette: Kálmán Judit, pszichológus

Online pszichológus rendelés:

online pszichológus rendelés